Tükör

Tükröm, tükröm! Veled szemben őszintén elmondom,
Mit kaptam, mit adtam és még mivel tartozom.
Mikor folyt a könnyem kitől kaptam vigaszt,
Olyan ember vagyok e, aki éjszakákat virraszt.
Megtanultam adni, megtanultam félni,
Megtanultam csalódni, hinni és remélni.
Vesztettem néha el fontos embereket,
És vágytam rá párszor, hogy jobban szeressetek.


Sikerek, vidámság, boldog táncos léptek
Melyekért sok-sok hálával tartozom az égnek.
Hibázik az ember hibázok hát én is,
De akármit tettem én voltam az végig.
Nem öltök most maszkot, mert tudom, nem színjáték,
Egyszerűen csak élek, úgy, ahogyan nekem szép.
Régi dallam hangjának, nem hagyom, hogy ártson,
Szólok a DJ-nek, hogy újabbat játsszon.

Sokszor írtam verset másnak féltem is, hogy célt nem ér.
Csalódni is kellett párszor, hogy megtudjam mennyit ér.
Álmaimból valóság lett, minden, ami fontos az enyém,
Minden reggel arra kelek, hogy ismét van új remény.
A tükörben nem láthatom, a láthatatlan kincset.
Mégis tudom kiről szoktam lemosoni a sminket.

/saját vers/

Játssz még!

Aki nekem is játszod az élet dallamát

Kinek süketen fordít hátat a fél világ
Amíg zenére mozdul itt minden
A hangom, a léptem, a Föld
S amíg szerelmet táncolunk rá
Bármit látsz s bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd!
Lehetsz szerelemisten vagy égre festett kép
Lehetsz maga a törvény vagy ember módra szép
Nekünk zene vagy igaz, de megfoghatatlan
Ki a világba életet tölt
És ha kevesen hallgatnak rá
Bárhogy bánt, bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd!

Hogyha meghal a hang, ha nem játszol tovább
Ha a süketek birtoka lesz a fél világ
Ez az élet a Földről felszárad
És a Nap is gyászruhát ölt
Aki remélni tanítasz még
Bármit látsz, bárhogy fáj

A hangszered össze ne törd!
Akkor is játssz még, ha senki se érti,
Játssz még ha senki nem felel,
Játssz még ha senki se kéri,
Játssz még, ha senki sem érti,
hogy minek is játszol még!

Bátorság

"A bátorság nem a félelem hiánya,
sokkal inkább egy döntés,
hogy a félelemnél van, ami fontosabb.
Lehet, hogy a bátrak nem élnek örökké,
de aki óvatos, egyáltalán nem él."

Bátorság, talán az életben az egyik legszükségesebb dolog, hiszen mindenhez kell. Bátorság kell ahhoz, hogy valamibe belefogjunk, csináljuk, vagy befejezzük, hogy más emberekkel kapcsolatot alakítsunk ki, hogy megosszuk velük azt, amit egyedül képtelenek lennénk feldolgozni, csinálni vagy érezni. Nem lehet élni kockázat nélkül és sosem tudhatjuk előre, mi lesz a döntésünk következménye. Éppen ettől jó az egész, hogy nekünk kell irányítani, mi vonzzuk magunkhoz mindazt, ami a miénk. Sosem szabad meghátrálnunk, azért mert valamitől félünk, mert vannak nálunk szebbek, okosabbak. Legyünk akármilyenek is, ha van saját véleményünk, álmunk, célunk, akkor mi nem jegesmedvék vagyunk a hóviharban, mert nem hagyjuk a környezetünknek, hogy olyanná tegyen, mint amilyen ő. Az állatvilágban ez egy védekező mechanizmus, mert nekik az a céljuk, hogy elrejtőzzenek az ellenségük elől. Mi nem vagyunk állatok, ellenségeink pedig nyilván vannak, épp ezért ne olvadjunk be egy olyan világba, amit mások előre megteremtettek nekünk. Legyünk bátrak és vállaljuk fel magunkat. Nincs nagyobb kihívás ennél. A kezdeti kudarcok küzdeni tanítanak, mert semmi sem jön könnyen. De idővel elérsz oda, hogy nem számít, ki mit gondol rólad. Akkor ha lemosod a sminket, egy olyan ember néz vissza rád a tükörből, amilyen mindig is szerettél volna lenni. Bátor voltál és az álmaidat odaadtad valakinek, szerencsés vagy, mert ő nem törte össze és boldog, mert a környezeted Téged szeret, azt az embert, aki valójában vagy.

Velem is ez történt és megérte! :)

Érintő

"Bársonyos, tiszta és hideg,
Az égbolt felettünk remeg,
Sok bámész csillag minket néz,
Az ember alig érti meg.

Bár minden egész eltörött,
Létezik IGAZ és ÖRÖK!
De jól vigyázz, ha gondolsz rá,
Az ördög rögtön felröhög."

Boldog Karácsonyt!

Egy nap, amikor bezárnak a boltok, nem járnak a buszok és az emberek talán kicsivel jobban figyelnek egymásra. Karácsony. Sokaknak jelent sok mindent, remélem Nektek csak csupa jót és hasonlóképpen telik mint az én ünnepem. Békésen és boldogan. Hogy körülöttetek vannak a szeretteitek és az az egy, akit igazán szerettek és ott ünnepelhettek, ahol otthon érzitek magatokat. Hogy kerül étel az asztalotokra és nem fáztok. Remélem Ti, akik ezt olvassátok, minimum olyan boldogan ünnepeltek, mint én! Nem tudok egyebet kívánni, minthogy legyetek ezen a napon is vidámak, boldogok, örüljetek egymásnak és pihenjétek ki az elmúlt évet és maradjon bennetek az ünnep szeretete egész évben, mint a tűlevelek a szőnyegben ;)!

* _██_*。*./ \ .˛* .˛.*.★* *★ 。*
˛. (´• ̮•)*˛°*/.♫.♫\*˛.* ˛_Π_____. * ˛*
.°( . • . ) ˛°./• '♫ ' •\.˛*./______/~＼*. ˛*.。˛* ˛. *。
*(...'•'.. ) *˛╬╬╬╬╬˛°.｜田田 ｜門｜╬╬╬╬ .
¯˜"*°••°*"˜¯`´¯˜"*°••°*"˜¯` ´¯˜"*°´¯˜"*°••°*"˜¯`´¯˜"*°

Boldog Karácsonyt Kedves Olvasóim! :)

Azért vagy itt

Megíratlan könyv vagyok sok-sok fehér lappal,
Festhetsz rám tiszta képeket,
Nincsen más jel rajtam, csak a bőröm furcsa rajza,
A tenyerembe írott üzenet.
Mesélj el engem, vagy szavalj, mint egy verset,
Énekeld belém az életet,
Fecsegj és kárhoztass, vagy hallgass rólam mélyen,
A dalok közti csendben is ott leszek,
Akár hiszed, akár nem hiszed.
Azért vagy itt, hogy mindent láss,
Hogy értsd a szót, olvasd az írást,
Azért vagy itt, hogy mindent megtanulj,
Hogy az égbe szállj, nehogy a porba hullj.

Séta a hóban

Felfoghatjuk így is ezt az egészet, amit sokan hívnak életnek :D. Kezdetben mindannyiunk élete egy olyan út, ami frissen hullott hóval van terítve, érintetlen, tiszta és ártatlan. Idővel utunk mások útjává válik és elkezdenek rajta sétálni az emberek. Van aki határozottan, van aki csak óvatosan, észrevétlenül lépked és van aki inkább másik utat választ. Mindenki, aki rálép az útra otthagyja a lábnyomát. Ezek a lábnyomok az emlékek és az érzések, lehetnek jók is rosszak is, de minden esetre vannak. A lábnyomok különbözőek, mindegyik jellegzetes egy egy emberre aki azt ott hagyta. Olyan dolgok ezek, amelyek nem csupán látszólag vannak jelen az életünkben, hanem befolyásolják is azt, olykor pedig gyökeresen megváltoztatják. Legyen ez a változás akár pozitív, akár negatív, minden egyes lábnyomnak jelentősége van. Minden ember mást és mást tesz hozzá az életünkhöz és mindenki mást vesz el. Természetesen egyszer elmúlik minden, a fájdalom, a boldogság, az élet. Elolvad a hó és vele együtt talán a lábnyomok is. Erre az útra már hiába lépkednek azok az emberek akik korábban elkerülték, hiszen nyomuk már nem marad ott, nem tesz hozzá és nem vesz el semmit az életünkből. Lesznek majd olyanok, akik várják, hogy újra essen a hó és ők lehessenek az elsők, akik ismét jeleket rajzolnak a hóba és ez a legszebb dolog a világon, hinni abban, hogy lesznek még hópihék és visszatérhet az a tiszta, érintetlen út, amin régen ők is szerettek sétálni.

Álmodni mernünk kell

Mikor gyermekek vagyunk, a felnőtt világ a cél.

Mi mindent hűen másolunk., nem értjük, mit miért?
És mi megtanultuk rég az összes csúf mesét.
Miért ne várjunk szebbet még?

Nem kell álmok közt élni.
Bár azt hiszem eddig már sok valóra vált.
Nem kell mindentől félni,
Álmodni mernünk kell még százezernyi új csodát.
Lehetsz sokszor fáradt, le sem hunytad még a szemed.
Maradj hat így ébren, mindig lásd, hol van helyed!

Igazán, őrülten, mélyen... (Truly, madly, deeply)

"I'll be your dream I'll be your wish I'll be your fantasy.
I'll be your hope I'll be your love Be everything that you need."

Annyi dal van bennem még

Annyi dal van bennem még,

Annyi szó, mit mondhatnék
Ami mélyen bennem él.
Álom szülte minden perc,
Ha szól a dal, és rám figyelsz
Mindig új reményt ígér.

Őszintén szólva...

A barátok talán arra valók, hogy figyelmeztessék egymást, mikor a másik valami hatalmas ballépést készül elkövetni. A mi esetünkben persze a "barátok" kifejezés nem mondható már helytállónak, de néhány évvel ezelőtt megismertem valakit, aki még nem ez az ember volt. Most megpróbálok ahhoz a fiúhoz szólni, akiről legmerészebb rémálmaimban sem feltételeztem volna ekkora gondolkodásbeli és érzelmi változást.

Igen , ez egy üzenet neked, mert hátha olvasod és eljut az agyadig, esetleg észhez térsz. Nem tudtam más módot találni, csak ezt, hiszen ha felhívnálak, vagy fel se vennéd, vagy végig se hallgatnád... Szóval hátha a fejedhez kapsz és észreveszed, kik akarnak neked jót. Természetesen nem először csalódtam benned, de az, hogy teljesen véletlenül a kapcsolatoddal egy időben szarsz rám, és a világra a "barátaiddal" együtt, az eléggé eltörpül a mostani terveid mellett. Ahogy ismerlek, ezek nem is a te terveid, na jó talán mégis... de hogy nem az álmaid az biztos. Azt gondolom, te nem cserélnéd el tervekre az álmaidat és nem mások életét akarod élni. Sokkal jobban kötődsz ahhoz, amid van... amid a kezdetektől megvan. Én csak annyira kérlek, hogy mérlegelj mielőtt döntesz... Ér e annyit bármi is, mint az, amit most eldobni készülsz? Üzenet vége.

A témával kapcsolatban természetesen ezelőtt is voltak gondolataim, hiszen rengeteg ember vesz körül, akik döntésképtelenek, befolyásolhatók és inkább egy mások által kitaposott utat járnak ahelyett, hogy megvívják a saját harcukat, akik inkább lelépnek, minthogy valahogyan megpróbálják meghálálni a törődést, amit kaptak. Nagyon sajnálom, hogy egy ilyen rossz dolognak kellett történnie ahhoz, hogy mindezt képernyőre vessem. A környezetemben lévő, fogalmazzunk úgy "alkalmazkodó" emberek közül talán senki sem áll hozzám olyan közel lelkileg mint a fenti üzenet címzettje. Az ember akit alig ismerek, az idegen, akit ismerni véltem. Valószínűleg tévedtem, de hatalmasat. Ráadásul változások is végbementek, természetesen mindkettőnk életében és ezek olyan messzire sodortak egymástól, hogy valószínűleg már nem értené meg a szavaimat sem és azt hinné bántani akarom, vagy rosszat akarok neki. Talán épp ebből a változásból eredően csalódtam most, amit őszintén szólva nem értek, hogy miért történt.
Összefoglalva, neked, aki bizonyára kívülálló vagy és lövésed sincs miről írtam ezt a bejegyzést, csak annyit fogadj meg, hogy ha vannak olyanok, akiknek valamit is köszönhetsz, akik szeretnek és támogatnak, vannak igazi barátaid és szüleid, akik egész életükben azon voltak, hogy neked mindened meglegyen, ha van otthonod, ahol valaki gondol rád, akkor senkinek ne add meg azt az örömöt, hogy tőlük elválasszon. Senkit sem kaphatsz vissza, de őket főleg nem.

my immortal

Kimondani is hihetetlen, hogy ez a harmadik születésnapod, amit már nem itt ünnepelsz és közel négy éve hagytál itt minket. Felfoghatatlan az is, hogy ez a szörnyűség miként befolyásolta az életemet, hogy mennyi mindenhez adtál erőt, azóta a rettenetes pillanat óta, mikor megtudtam, Te már többé nem jössz. Remélem létezik a Mennyország, mert ott a helyed, és remélem látsz mindent, amit az itt maradt emberek tesznek, remélem tetszik, amit látsz és ha nem is pont rám, de nagy részükre büszke vagy és egyszer majd rám is az leszel. Én neked köszönhetem azt a dolgot, amitől értelmet kapott az életem, valószínűleg ezt a dolgot egy élet is kevés lesz megköszönni, mégis igyekszem, hogy amit a fejlődés és a következő lépés érdekében teszek, méltó legyen arra, hogy azt mondhassam, Neked köszönhetem, Neked, aki számomra halhatatlan!

felejthetetlen

Ahol eltörtél, ott leszel erős.
Ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen.
És ahol el akarnak felejteni,
ott leszel felejthetetlen.

Arra születtem...

"Arra születtem, hogy kisgyerek legyek,
anyám mellett játsszam hosszú éveket,
arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
s megértsem a szóból azt, amit lehet,
s végül arra jöttem én e világra;
hogy hinni tudjam: nem vagyok hiába."

Nem múlnak el...

Halottak napja. Egy ünnep amikor többet gondolunk azokra, akik nincsenek már köztünk. Szomorú, mégis iszonyat szép... Sok hozzátartozómat veszítettem már el így van kire emlékezni, természetesen szebbnél szebb emlékek törnek elő ilyenkor és belegondolok abba is, hogy lenne most, ha ők még velünk lennének. A síremléken lévő név és az évszám a tényeket közli, azt hogy az ember fizikailag eltávozott, nem hallhatjuk már a hangját és többé nem szid vagy dicsér nem bánt meg és nem is vigasztal, de ez nem jelenti azt, hogy további életünkre ne lenne hatással. Azok az emlékképek, mozdulatok, mondatok, ígéretek, amiket életükben ránk bíztak hatalmas támaszt jelentenek, melyből erőt meríthetünk küzdelmeinkhez. Az hogy valaki mióta nincs köztünk nem halványítja el a gyászt, talán csak a ráeszmélés fájdalmát, talán idővel tudomásul vesszük fizikai eltávolodását de emberi ész képtelen felfogni azt, hogy a lénye, a szeretete, a tulajdonságai, a szavai által képviselt hatások milyen módon alakulnak át és próbálják betölteni azt a helyet, amit annak előtte betöltöttek. Nem tudjuk, egy azonban biztos:

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,

Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."

♥ (:

Az összetartozás.
A remény.
A Kitartás.
A szeretet.
A szerelem.
A vágyakozás.
A csoda.
Egy pillantás.
Egy mosoly.
Egy könnycsepp.
Egy barát.
Egy tánc.
Egy ösvény.
A fény.
És maga az élet.
Tudod van valaki, akire mindig számíthatsz, aki nem hagy el.
Segít, ha kell. De osztozik az örömödben is. Megvéd. És mindig veled van. Megköszönted már neki? És most menj ki. Vagy csak nézz ki az ablakon.
Nézz fel az égre és mosolyogj.
Légy vidám. És élvezd az életet, amely megadatott neked.

Unokaöcsi :)

"Hello, jó reggelt, hát ez volna a világ, hello ébredj itt már nem igazak a csodák...de akár kereslek majd akár megtalálsz itt a legjobb helyen jársz. "

Én vagyok a legfiatalabb a szűkebb családban így nem igazán éltem át, milyen, mikor egy új kis jövevény érkezik. Tegnap reggel Marcell érkezésével elkezdődött a családunkban egy új fejezet. Ez a kis emberke olyan védtelen még, minden idegen neki és csak sírni tud, nem tudja elmondani mi a baja és mit szeretne. A kis csöppségnek még nincsenek hibái, bűnei csak egy hatalmas szerető családja. Mi is ilyenek voltunk egyszer valamikor, és így vette kezdetét számunkra is az, ami most számára. Ez a valami, amit mi életnek hívunk. A mi dolgunk lesz hogy megmutassuk neki ezt a hatalmas világot, megóvjuk a szörnyűségektől, szeressük, "hogy majd ő is szeretni tudjon" és higgyünk benne, hogy tőle lesz szebb majd minden nap.
"És ha újraszületne veled majd a világ, gyerek válna mindenkiből, aki bánt, amit most hallanom kell, Te soha nem hallanád!"
Marcellínó! Ha megtanulsz olvasni megmutatom majd a bejegyzést én akkor már valószínűleg vén nyanya leszek és minimum annyira büszke az ő első unokaöcsijére mint most. Mindenki nagyon örül Neked Te srác és már mostantól Te vagy a szemünk fénye és várunk már haza :D:D

Ain't no sunshine♥

"... when she's gone. Only darkness everyday.
Ain't no sunshine when she's gone and this house just ain't no home...
...anytime she goes away."

A csend igazsága

Nem keresem többet az Igazságot...
csak leülök csendben, halkan ülök és várok.
S ha eljön újra, majd illendően köszöntöm,
s mint régi barátok együtt ülünk a földön.

Minden rajtad múlik, Testvér és Rajtam,
hogy megfogjuk-e egymás kezét a bajban.
Hogy elhisszük-e újra az isteni tervet,
hogy Isten vagy, ha boldogságot teremtesz.

Nem keresem többet az Igazságot,
ha kell, majd Veletek megtalálom,
ha kellünk neki, majd Ő talál meg Minket,
de addig magamban hallgatom a csendet.

Mindent szabad

...csak fogd a kezem, küzdd át magad velem az életen!

Hiszek benne, hogy kicsi a világ és nincsenek véletlenek, tisztában vagyok azzal, hogy minden ami az életemben van az okkal van ott és igyekszem minden apró kis dogot megbecsülni amim van. Örülni az apró és a nem olyan apró dolgoknak, amiknek sokan nem tudnak. Van ez a kicsi világ, ahol az emberek félnek, hogy nem férnek el, vagy nem is tudom, de minden esetre igyekeznek úgy élni, hogy minél nagyobb teret kapjanak és minél többet ártsanak egymásnak. A szemünk előtt folyik a képmutatás, az értéktelen dolgok erőltetése, a látszat, a semmi iránti hatalmas rajongás. Rossz nézni, hogy a világ túl kicsi és egy élet túl kevés, hogy minden és mindenki beleférjen mégis pont ettől szép, hiszen megvan a lehetőségünk, hogy döntsünk hová szeretnénk tartozni. Szeretnénk e bábuk lenni és azt tenni amit valaki kitalált, vagy egyéniek szeretnénk maradni és olyan emberek társaságát keresni, akik nem várják el tőlünk, hogy eljátsszunk egy szerepet, ami talán egyáltalán nem is áll jól. Vállaljuk e kockázatot, hogy önmagunk maradjunk és ha megtesszük és egy nap mégis egyedül maradunk a telefonunk névjegyzékét végigpörgetve lesz e valaki, akit bátran hívunk föl, mert tudjuk, hogy szó nélkül jönni fog... Szerencsés vagyok, ha azt mondom jelenleg az vagyok, aki mindig is lenni akartam, olyan társam van, amilyet mindig is szerettem volna, olyan életem, amit annak ellenére is élvezni tudok, hogy látom igazából miről szól. Hatalmas küzdelemmel jár, hogy mindig minden percben az lehessek, aki lenni szeretnék, hogy a társam is érezze, hogy hozzám tartozik mégis nagyon megéri ez a küzdelem, hiszen ha van valaki aki megfogja a kezed és átsegít a problémákon akkor mindened megvan, van aki vár, aki átölel és a határok, amiket sokak tartanak szem előtt, egyszerűen megszűnnek.

Évszakok

Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok;

Bújj hozzám, ne hagyj el;
Ha én mennék, ne engedj el.

Benned és bennem...

... vers egy olyan embernek, akivel barátunknak vallottuk egymást, egyszer... valamikor.
Lehet, hogy tévedtünk.

Benned és bennem volt valami közös,

talán ugyanaz az ég volt a fejünk fölött.
Benned és bennem volt valami szép
Talán az amire vártunk nagyon rég.
Talán ugyanaz az élet, ugyanaz az álom
Talán nem kerestem és örültem, hogy látom
Talán nem is volt bennünk semmi ami közös
Hisz két út sem lehet egyformán rögös
Talán nem írnék dalokat ha nem lenne így
Talán nem lenne felhős a csillagos ég
Talán lenne még bennünk valami szép
Talán megkérdeznéd élek e még...

/saját/

Furcsa magasban

Nem érti senki és Te sem tudod

Hogy halálra ítélt vágyakat húzok
Magam után, de már alig bírom
És várom, hogy vegye már valaki észre, hogy sírok.
És csak kezeket látok furcsa magasban
Kiáltanék nem így akartam
És nem tudom, hogy mért vagyok itt
Én akartam, vagy valami erre vitt.
Nem érti senki és Te sem tudod
Hogy mitől félek, hogy miért hallgatok
Arról, amit mondani kell
Amit helyettem senki nem mondhat el.

egyetlen mosoly :)

"Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot!"

Annyira jó érzés, mikor egy teljesen átlagos napon, egy teljesen megszokott reggeli sétán a suli felé vagy a szekrénytől a teremig vagy a sulitól a buszig vezető úton szembejön veled egy mosoly. Mikor valami olyat hallasz, látsz, amit szeretnél és tetszik. Mikor úgy érzed, azt kapod, amit Te is adtál. Legkönnyebben a mosollyal mérhető mindez. Nem vesztesz vele semmit, elejtesz néhányat, mert jó a kedved, mert eszedbe jut valami, vagy valaki. Vannak napok, mikor magadtól nem vagy képes rá, hogy bármin is elmosolyodj, ilyenkor visszakapod mindazt amit elhintettél a világban. Valaki jön és arra késztet, hogy mosolyogj. Ha mosolyogsz valami jót érzel és ezáltal a kedved is jobb lesz. Ha jó a kedved, akkor pozitívabban látsz mindent és ha ez így van akkor csupa jó dolgot vonzol magadhoz. Mindegy, hogy egy jó barát vagy egy teljesen ismeretlen ember, hogy egy szép emlék, vagy ismerős dal csal mosolyt az arcodra, a lényeg, hogy ha érzed a késztetést, ne tartsd vissza a mosolyt, amivel kitudja hány ember napját teheted széppé és mennyi erőt adhatsz másoknak.

Kellenél - első dalszövegem Sutyesszel :)

Szívemen elkopott a fék,

előle nincsen menekvés
szívemen nincs több kijárat
szemeddel mindet bezártad
Évek óta talán rád várok
a gondolattal együtt szállok
szeretnék már hozzád férni
a szívedet kicsit kölcsön kérni
Nem fogok már csalódni benned
Mert neked kell, annak lenned
Mert olyan szép az ha kérdezel
Ha látom rajtad, hogy érdekel
Talán más csak viccnek szánta
Aztán, most csak tapsra várva...
Tudom,hogy kell néha egy társ
Mert olyan jó szeretni egymást

Kétszínűség, az ami ellök
Örülsz már, ha valaki megbök
De a szeretet, nem ebből áll
Taposs hát, a magányra már!

Két lépés közt annyi a szünet,
Hogy belülről gyújtja a tüzet
Lüktet a szíved , ha meglátod őt
Magadban higgyél, és Ő a szívedbe lő

Lakat a szádon és a szíveden
Minden nap egy újabb küzdelem
Jobb lenne megosztanod velem
Ha igen, a kulcsot is megkeresem

Kellenél, nagyon kellenél
De édesvízben nincsen cápa,
Ülhetsz a parton csodára várva
Nem lesz közöd az emberekhez,
Hát utazz el Te, a tengerekhez!

hozzám tartozol

Még a karomban tartalak Kedvesem.

Még a karomban tartalak édesen.
Még a karomban tartalak és elhiszem
Mikor azt mondod, semmi baj, higgy nekem.
Még bátran indulok, teszem a dolgomat,
Még elhiszem, hogy minden így marad.
Már nem érdekel, hogy bántanak
A nekem szánt hideg szavak.
Már nem érdekel semmi sem,
Csak a vérem lüktet fájón szüntelen.
Már nem érdekel a félmosoly,
Ha ma még hozzám tartozol.

Kell ott fenn egy ország

"Kendőbe zárta ősz haját, ahogy a régi nagymamák..."

Kell ott fenn egy ország, ahol már három éve ott van a nagymamám is, akivel mindig nevettünk... "Isten tudja miért".

a legjobbat látja benned

"Az életben a legnagyobb kihívás találni valakit, aki ismeri az összes tévedésed és hibád, de mégis a legjobbat látja benned."

A legnagyobb kihívás és egyben a legnagyobb csoda, ha valaki képes erre. Hihetetlen érzés, hogy van valaki valahol, aki ugyanazt érzi irántam, amit én iránta, aki mikor meglát, ugyanaz az öröm tölti el, mint engem. Közös emlékek, őrültségek, nevetések, könnyek, álmok, ébredések. Közös csodák, mesébe illő jelentek és véletlenek. Nehéz megfogalmazni mitől lehet két ember között egy ilyen kapocs, de talán pont ez a lényege, erről hiába is beszél az ember, nincsenek megfelelő szavak, hasonlatok. A versekkel, gondolatokkal csak próbáljuk leírni mindazt, ami bennünk zajlik. Valójában képtelenség elmondani, mi az az érzés, amikor meglátom a suli előtt, vagy a buszon, hogy mit érzek mikor megcsókol, miért olyan új még ennyi idő elteltével is ez a helyzet. Megfoghatatlan és megismételhetetlen minden pillanat Veled és felejthetetlen minden élmény. Nem tudtam, milyen érzés hogy viszonozzák az érzelmeimet, mindaddig amíg nem találkoztam Veled, aki szinte az első pillanattól fogva őrült és bátor voltál, olyan, aki nem riad vissza semmitől, hogy egy másik embert boldoggá tegyen. Aki akkor is hisz bennem, mikor nem vagyok épp 100 százalékos és elfogadja a számomra fontos embereket/dolgokat. Kitart mellettem, annak ellenére, hogy vannak hibáim és tévedni is szoktam. Mellém áll és a legrosszabb időszak közepén is képes valami olyat mondani, amitől jobb kedvem lesz.

Ha hallasz...

Végre én is látom már, hogy te vagy itt szívtelen,
Azt hogy nekem fontos vagy többé már nem színlelem
Ha eszembe jutsz néha még szem nem marad szárazon
A múltunk emlékeit most már könnyeimmel áztatom.
De várhatom, hogy átérezd, hisz fogalmad sincs róla még
Ha megint felhoznám a múltat tudom már nem volna szép
Feldolgoztam, nehéz volt, de segíts hogy ha hallasz!
Hogy ha figyelsz, és ott legbelül az emlékek közt tartasz.
Segíts kérlek abban most, hogy el tudjalak feledni
Mert hiába is döntöttem el, tudjuk, hogy ez nem ennyi!
A búcsú könnyű lenne, mégis megszakad a szívem
Az eszem hozzád oda húzna, de valami eltaszít benn.
Tudom, hogy ez nem múlik el, és úgy írom meg ezt a sort
Hogy tiszta rólunk előttem a kép, pedig már nem ma volt.

Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem

"Ha barát kell, a barátod leszek, ha magányra vágysz,
én a csönded leszek és ember leszek, mert emberre vágysz ki szeret,
ki elfogad s kit igaznak látsz."

Volt idő, mikor hittem egy hihetetlen emberben és a barátságában, mikor megosztottuk egymással, az örömünket és a bánatunkat, osztoztunk a saját kis világunkban. Talán a lelki társam volt, vagy egy nagyon kedves idegen... magam sem tudom már. De jelentett annyit, hogy kiszámoljam, hány napja is ismerem. Akkor 602 jött ki, amit vicces formában a tudtára is hoztam. Akkor történt hogy készítettem egy emlékeztetőt a telefonomba az alábbi szöveggel: "1000". Nos ez az emlékeztető mára volt időzítve, ugyanis az ismeretségünk első pillanata óta eltelt 1000 nap. Akár szégyen, akár nem nekem ez még mindig fontos, ugyanakkor sajnos korántsem töltött el akkora örömmel, mint azt az emlékeztető készítésekor reméltem. Ezen a buta kis dolgon mi ma nem fogunk együtt nevetni, sőt lassan nem csak a minket összekötő emlékszálak szakadnak el, hanem az idő elmossa a neveinket, egymás szívéből, elfelejtjük egymást.
1000 nap olyan rengeteg, ennyi idő alatt hányszor, de hányszor nevettetett meg és hányszor hiányzott, hányszor akartam vele beszélni úgy, hogy ő nem volt ott... hányszor számíthattunk egymásra és hányszor éreztük egymás barátságát őszintének? Ezt csak mi tudjuk, és nagy valószínűséggel a válaszaink is eltérnek.
De jó lecke volt minden esetre, csak tovább erősíti bennem azt, amit nagyrészt neki köszönhetően tanultam meg. Ha valamit meg akarsz tenni tedd meg itt és most, ha valakit szeretni akarsz, szeresd itt és most! Ha pedig valakit el akarsz lökni magadtól, akkor engedd el a füled mellett amiket mond, ne vedd észre még egy közösségi oldalon sem, véletlenül se válaszolj a leveleire és hagyd, hogy akár egy év is elteljen, anélkül, hogy beszélnétek!

Életed legszebb évei

"Ne azzal töltsd életed legszebb éveit, hogy életed legszebb éveire vársz."

Ne bizony, mert várni, amúgy is a legrosszabb dolog amit tehet az ember. Várni valamit egyenlő azzal, hogy beletörődsz: amit vársz az mindenképp máshogyan alakul majd. Eltérhet egy apró részletben, de akár teljesen is. Én is sokszor vártam sok mindent, emberektől, magamtól vagy csupán a sorstól. Nyilván vártam hogy sikeres legyek, szeressenek a barátaim és hogy megtapasztalhassam milyen az mikor szerelmes vagyok. Elképzeltem, hogy majd milyen lesz és ezáltal megteremtettem egy képet. Ez a kép szinte kivétel nélkül minden esetben eltér a valóságtól, nem feltétlenül azért mert szebb hanem mert más. Sok esetben vártam jobbat de sokszor okozott kellemes meglepetést az élet és történt úgy, hogy a dolgok sokkal jobban alakultak mint ahogy vártam. De a dolgok alakulásában nem csak a sorsnak volt hatalmas szerepe, hanem nekem is. Tennem kellett azért, hogy amire várok eljöjjön és talán ennek köszönhetően mondhatom el magamról, hogy életem legszebb éveit meg is élem és nem csupán várom.
Ismerek olyan embereket akik erre képtelenek, nekem pedig fogalmam sincs, hogyan tudnék segíteni rajtuk. Az biztos, hogy egyáltalán nem a barátokon vagy barát jelölteken múlik a dolog, hiszen az emberek mindig adottak körülöttünk, mi vonzzuk és mi is taszítjuk őket így azok akik léphetnek a tétlen várakozás ellen azok maguk a tétlen emberek. Sokan később talán rájönnek majd hogy már így is mennyi mindent veszítettek és észhez térnek, de sokan talán az egész életüket így élik le.
Számomra elképzelhetetlen, hogy kifogásokat keressek, mikor egy jó barátról, a táncról vagy a családomról van szó. Hogy ne használjak ki minden percet, hogy ne élvezzem az életet.
Nem szabad csak várni, mindennek örülni kell és napsütésesnek látni a legsötétebb mezőt is, észrevenni, hogy attól mert sötét van az ég tele van csillagokkal.
Attól mert vannak hiányosságaid, még gyönyörű életed van és életed legszebb évei nem jönnek maguktól. Azok lesznek a legszebbek, amiket Te azzá teszel!

ciCa :)

Elég sok hasonlóság van az emberek és az állatok között. Ez egyáltalán nem rossz dolog, sőt csomó olyan dolog van, amit elleshetnénk tőlük. Őszinteség, kitartás, ragaszkodás, hűség. Az állatok sosem hazudnak, ha valamihez nincs kedvük, akkor azt nem teszik, nem szabályozhatja senki az akaratukat, csak ők maguk. Befogadtunk egy kiscicát a hét elején. Elég félénk volt, meg volt húzódva, elbújt, az ételt is alig akarta megenni, mert attól is félt. Néhány óra kellett csak, hogy közelebb jöjjön a tenyeremben tartott falatokért, hogy hagyja magát megsimogatni és kis idő elteltével dorombolni kezdett. Betettük egy dobozba a dobozt pedig a ház azon részébe, ahol az előző cicáink is nevelkedtek. Benyitottam hozzá néhányszor, ilyenkor mindig felugrott és elbújt, megvárta amíg kimegyek és visszament a kis fekhelyéhez. Hamar eljött az a pont, amikor már nem ijesztettem meg, nyugodt volt és hagyta, hogy odamenjek hozzá, hogy megsimogassam. Gyorsan bízni kezdett bennem és ragaszkodni kezdett hozzám. Gondolom érezte, hogy nem akarom bántani. Szerintem egy ilyen kis cica minden emberben ott rejtőzik. Vannak, akik örök életükben vadak maradnak, vannak akik túl szelídek, akadnak olyanok is akik tudják, hogy kinek érdemes dorombolni, de mindannyian voltunk már kidobva az utcára, féltünk már sok mindentől és voltunk bizalmatlanok másokkal. Mindenkiben ott van ez a kiscica, aki törődésre éhezik és mindezt lelkes dorombolással hálája meg. :)

Zánka :)

"Elfelejtesz mindent, amit megtanultál, a technika eljárása, a félelem, a fájdalom, ráadásul elfelejted, hogy Te ki vagy, a zenével eggyé válsz, és valóban egy vagy a tánccal."

Első közös versenyünk, gyönyörű emlékek fűznek hozzá. Érdemes volt kitartani az álom mellett, hogy Zánkán lépjünk először parkettra.

"lelkemben mindig ott volt valami dallam"

"Sétálj a nap fényében, a felhők alatt, a holdas éjszakákon.
Amit ott érzel, az ugyan nem mérhető, de boldoggá tesz."

Nem volt mérhető az sem, amit életem első táncversenyén éreztem. Hosszú éveken keresztül álmodoztam erről és most ott voltam, azzal az emberrel léptem a parkettre, aki mindig hitt bennem és türelemmel megvárta amíg adok erőt a kezembe, oda teszem a csípőmet ahová kell, úgy emelem a kezem, hogy jól nézzen ki. Türelmes volt eddig is és tudom, hogy ezután is az lesz. Ilyenkor még erősebben érzem, hogy nyertes vagyok vele, mert ilyenkor erősödik fel az egymásba vetett hit és ilyenkor látjuk igazán a munkánk súlyát és eredményét. A partnerem mellett volt még néhány ember, akik kellemes meglepetést okoztak és olyanok is, akik számára nem volt kérdés a támogatás és a segítség.
A bevonulás előtt megszólalt egy dal, Caramel-Szállok a dallal... eszembe juttatva egy olyan embert, aki nélkül talán sosem ismertem volna meg a táncot, akit el kellett veszítenünk, hogy rájöjjünk ki is volt, akinek azt köszönhetem, hogy "...lelkemben mindig ott volt valami dallam, tudtam hogy elmondhatok bármit egy dallal..." Mert mindig ő adott erőt folytatni, félretenni a fájdalmat, a kudarcot. Tudom, ezentúl is mindig mellettem lesz.
Sok erőt érzek magamban, hogy fejlődjek, kitartsak és erőt adjak Bencének is. Hiszek benne, hogy egy nap felállhatunk majd a dobogó legmagasabb fokára. Tudom, hogy mindig lesznek akik majd segítenek és lesznek irigyeink is, de a legfontosabb, hogy mindig önmagunk tudjunk maradni, hogy vegyük észre a dolgok lényegét, megbecsüljük egymást és ne hagyjuk hogy bárki is eltántorítson az álmainktól.

Havanna "edző"tábor 2o11

Múlt heti hallgatásom oka. Sajnos nem tudok olyan pozitív beszámolót írni mint egy éve. Fogalmazzunk úgy, nem ez volt életem legszuperebb hete. Sok mindenről szólt ez a hét és táncoltunk is. Megtapasztaltam az irigység legmagasabb dimenzióit, mikor bizonyos emberek mindent megtesznek azért, hogy ha ők képtelenek bármit is elérni, akkor más se vigye többre, mint ők. Szánalmas. Nevetséges. Szomorú. Szétnéztem kicsit ott és megláttam, kik azok akik nem szeretnek szomorúnak látni és kik azok akik egyenesen élvezik nézni, ahogy szenvedek. Ennyire még sosem próbáltak minket összeugrasztani Bencével, sose éreztem még ennyire a féltékenységüket. Gusztustalan, hogy bizonyos embereknek ez okoz örömet.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a táncpartneremmel mindent meg tudunk beszélni és nem rágunk be egymásra még akkor sem, ha nem tetszik amit épp "egymás fejéhez vágunk". Ha valami nem oké akkor azt szemtől szembe beszéljük meg, nem kavarjuk a sz@rt egymás háta mögött.
Van benne valami, hogy meg kell tapasztalni rossz dolgokat is hogy aztán igazán örülni tudj a jónak, hogy látnod kell szánalmas, irigy embereket, hogy értékelni tudd azokat akik hisznek benned és biztatnak, annak ellenére is, hogy tudják esélyed sincs a dobogóra.
Nálam ez pont fordítva történt, tavaly olyan tánctáborban voltunk, hogy megszólalt és életem egyik legnagyobb élménye lett. Megtapasztaltam milyen a táncért lenni egy egész hétig és a kaján meg az alváson kívül semmi mással nem foglalkozni. Hatalmas volt :D. Most meg itt volt ez és egyszerűen nem is nevezem tánctábornak, meg semminek se.
Pénteken lesz a verseny Zánkán, aki belelát a dologba mindent tud az esélyeinkről. 0. Számomra a tánc nem csak ezt az egy hetet jelenti, amit sikeresen tönkretettek bizonyos emberek, akiknek szerencsére már rég semmi közük nincs hozzám. Ezalatt a közel 6 év alatt rengeteget nyertem. Olyan dolgokat, amik egy életre szólnak. Nyertem egy imádni való táncpartnert, néhány jóindulatú embert, ellenségeket, fájdalmat, küzdelmet, csalódást és olyan emlékeket, amikre az elmúlt egy héttel ellentétben szívesen emlékszem vissza. Ez az, amit a kedves jóakaróim, akkor sem vehetnek el tőlem, ha fejre állnak ;).

Boldog Szülinapot Debi! :)

Az élet tengerén, van egy pici sziget.
Boldogság a neve, az legyen a Tied! ;) ♥

Egy nem mindennapi barátnő, aki szinte a testvérem, mindig tudja mit kell mondania és mikor kell csendben maradni. Akármi történik velem, mindig megtalálja a módot arra, hogy felvidítson, vagy akár még szebbé tegye a napomat. Megbízik bennem, őszinte és ami talán a legfontosabb, mindig önmaga! Nagyon sokat köszönhetek neki, örülök, hogy megismertem és kívánok neki még vagy 100 Boldog Szülinapot, egészséget és mindenféle jót amit csak lehet! :)

szemben az árral

Lehet az élet egy pálya,
Vagy két világ közti gálya.
A lényeg, hogy merre rántod
Az evezőlapátod.
Hagyod-e a szélnek azt, hogy
Elsodorjon magával,
Vagy követed a célod
Ha kell szemben az árral?

Nem tudhatjuk pontosan, mi is az élet, hogy csak egy út, amin végig kell menni, egy próbatétel, amit ki kell állni, egy szereplőválogatás valami nagy földöntúli filmhez, vagy egy vadvízi kaland, amiből senki sem kerül ki élve.

Talán tényleg nem is ez a fontos, hanem, hogy ezalatt az idő alatt, amit életnek nevezünk hogyan használjuk ki a lehetőségeinket, az erőnket, kitartásunkat vagy akár a szeretetünket. Mennyit merünk megtenni azért, hogy önmagunk maradhassunk, hogy elérjünk egy célt, megvalósítsunk egy álmot, bebizonyítsuk valakinek mennyire sokat jelent.
Mennyit vagyunk képesek kockára tenni és mi van akkor ha nem jön a várt eredmény, ha elbukunk, a cél egyre távolabb kerül, az álom szertefoszlik és az a valaki nem szeret viszont?
Ekkor kerülünk szembe az árral, mikor minden kis tényező pont ellentétesen működik, mint kéne, mikor evezünk előre de a sodrás hátrafelé húz. Itt dől el, hogy melyik erő nyer, hogy vagyunk e olyan erősek, hogy kievezzünk arról a szakaszról, hogy csökkenjen a sodrás, hagyjuk e legyőzni magunkat a víz erejének vagy küzdünk, hogy elérjük a célunkat.

Van aki ellened, van aki érted...

...úgy kapod, ahogy kérted.
A világon minden 6. másodpercben, tehát körülbelül minden egyes szempillantásod alkalmával meghal valaki. Csak reménykedhetsz, hogy nem Te, vagy valamelyik számodra fontos személy lesz a következő. Mindig mondom, hogy ha nem is ettől rettegve, vagy erre koncentrálva, de ezt mindenképp szem előtt tartva kell hogy élj. Nem éri meg bánkódni elmúlt dolgok miatt, nem éri meg panaszkodni, olyasmi miatt, amit nem ad meg az élet. Mindennek két oldala van. A legnagyobb tragédia közepén is van valami, amibe kapaszkodhatsz, észre kell venned, hogy nem maradsz sosem egyedül és mindig van miért küzdeni.
Belegondoltál már mennyit is ér az életed? Mennyit jelentenek a barátaid, a szüleid, az egészséged? Ahhoz, hogy valamit igazán meg tudjon becsülni az ember sokszor sajnos kemény leckékre van szükség. Hogy értékelni tudd az életedet sajnos van, hogy látnod kell, miként fogy el. Hogy igazán szerethess, meg kell tapasztalnod azt is, hogy ebben korlátozva vagy. Hogy valaminek szívből tudj örülni, előtte le kell, hogy mondj róla.
Nem létezik tökéletes élet és olyan sem, hogy valakinek mindene megvan. Pénzzel meg lehet venni azokat a dolgokat, amiktől látszólag gazdag leszel, de igazi értéket nem árulnak egy boltban sem.
Próbálok úgy élni, hogy akiket szeretek és fontosak tudjanak erről. Van aki hagyja, van aki nem. Vannak akiknek kétség kívül én is fontos vagyok és nem várják meg a holnapot, hogy erről tájékoztassanak és vannak, akik nem hagyják, hogy elmondjam, vannak akik elzárkóznak előlem Isten tudja miért... Na ez az, ami meg már az ő dolguk. Mivel nem csak én élek a világon és nem mindenki gondolkozik így ezért benne van a pakliban, hogy valaki nem úgy tekint rám mint én rá. Ez teljesen természetes dolog és ezért nincs jogom haragudni senkire. Vannak emberek, akik úgy határozzák meg az életed, hogy csak egy bizonyos részében szerepelnek, mégis gyökeresen megváltoztatják azt. Vannak szerelmek, akik sosem csókolnak meg, mégis örökre beégetik magukat a szívedbe. Vannak emlékek, amik apróságok, mégis sokat jelentenek és vannak pillanatok, amik nélkül az életed nem lenne ugyanaz. Becsülj meg mindent, ami a tiéd, ne lökj el senkit, illetve csak akkor, ha rezzenéstelen arccal tennél virágot a sírjára.

...ahol az érzelmek laknak, nem az értelem

Minden ember életében jelen van a boldogság, van minek örülni, vannak kivételes emberek és felejthetetlen pillanatok. Ugyanakkor mindenki életében vannak fájdalmasabb szakaszok, mikor a csalódás, vagy valakinek a hiánya miatt képtelenek vagyunk a pozitív gondolkodásra, nem vesszük észre a szépségeket mert el vagyunk foglalva a sérelmeinkkel. A jelenben történt rossz dolgokért hajlamosak vagyunk akár magunkat akár másokat hibáztatni, még akkor is ha legbelül érezzük, hogy egyáltalán nem tehet erről senki. Ez a felismerés sokszor későn jön el, mikor már az ember kisírta magát és értékes napokat vesztegetett el az életéből önsajnálatra.
Tegnap beszélgettem a barátnőmmel, akivel vannak állandó témáink, fontos állomások az életünkben, emberek akiket sosem kaptunk meg, vagy akiket megkaptunk, de eldobtuk őket. Furcsa összefüggést fedeztem fel és rájöttem, hogy miért kellett annyit szenvednem valaki miatt, aki sosem jött el és mi értelme volt, hagyni hogy egy barátságból más jellegű érzelmi kötődés váljon. Azért, hogy tanuljak belőle, hogy még egyszer ne essek bele ebbe a hibába. Ha ezek a dolgok nem követik egymást ilyen sorrendben, ha nem a megfelelő helyen vagyok, megfelelő időben és nem azok az emberek vannak mellettem, akik, könnyen tettem volna olyan dolgokat, amiket ma már nagyon bánnék. Amiket azért nem tettem meg, mert egyszerűen nem volt rá lehetőségem. Ennek a lehetőségnek a hiánya akkor pillanatnyilag a feleslegesség érzését keltette, azt, hogy senki sincs olyan, aki értem küzdeni képes. Ezt az érzést azért sikerült olyan hosszú időn át érezni, mert nem gondoltam bele, hogy ő hogyan is gondolkozik.
Van a szív és van az ész... állandóan ellentmondásban és az egyik mindig győz. Győzött az ész és ez az amiért képtelen vagyok rá haragudni, mert így alakult legjobban a mi kis történetünk. Sok tévedésbe sodródtam emiatt, nem nyitottam ki kellően a szemem, de ezekből is tanultam.
"Na jól van borítsunk fátylat a múltra. A dolgok jönnek, aztán mennek hirtelen. És néha elvisznek magukkal arra az útra, ahol az érzelmek laknak nem az értelem."
Igen én is elég sokáig agyaltam ezen, voltak álmatlan éjszakák, nem hagyott nyugodni, hiszen sosem lettem elküldve, nem lett ez lezárva. Talán ez az egyetlen amit másképp csinálnék. A lényeg, hogy mára mindketten megállapodtunk egy olyan ember mellett, akit talán akkor még egymásban kerestünk. Felejteni lehet, de szerintem ha valakit elfelejtesz, akkor az sosem számított igazán. Talán már tavaly nyáron, mikor megölelt és lepergett előttem a másfél év... talán már akkor eltemettem magamban.
"Mindig az az álom volt szép, mely gyorsan semmivé lett.
Amit soha többé meg nem álmodunk."
Nem mondom, hogy nem szokott eszembe jutni, de már nem úgy. Akkor, mikor megölelt lemondtam róla, akkor éreztem először, hogy mindkettőnknek így lesz jó. Ekkor hallgattam először az eszemre, nem volt könnyű, de tovább kellett lépnem. Van, hogy az ész és a szív harcában a szív elbukik, megüti magát és vérzik, de nincs olyan seb, ami ne gyógyulna be. Nincs olyan ember, akin nem segíthet egy másik. Nincs olyan fájdalom, amit az idő nem tudna meggyógyítani és nincs olyan szépség, amit csukott szemmel ne vehetnél észre. Mindig lesz valaki, aki téged gyógyít, mindig lesz olyan, akin Te segítesz majd. Mindig lesz fájdalom és vele együtt szépség, hogy melyiket veszed észre, az egyedül rajtad áll.

vesztes vagy, hiába győztél!

Szép hobbit választottam, a lehető legszebbet. Szép, mert anélkül fejezed ki magad, hogy megszólalnál, anélkül mosolyogsz, hogy ezt valaki kérné tőled, egyszerűen csak azért, mert jól érzed magad közben.


Szép kis csapatmunka, az eszed, a szíved, a tested és a partnered összhangja, akarata, kitartása, elszántsága kell hozzá. Nincs jobb érzés, mint mikor egy régóta gyakorolt lépés kijön, vagy elragad valami különös érzés, szenvedély, vagy nem is tudom...

Gondolom nem csak én vagyok úgy azzal, hogy a sok hajtás, gyakorlás, technikázás közben elég kevésszer jön az a bizonyos szenvedély. Gondolom azzal sem vagyok egyedül, hogy a csapatmunka építőkövei néha szétcsusszannak és vagy a szívvel vagy a lábakkal vagy éppen a partnerrel való összhang eltűnik és hirtelen a legszebb oldal a legrosszabbá válik. Párban dolgozunk, ha nyerünk együtt tesszük és ha bukunk akkor is együtt. Ha nyerünk együtt kell visszaszállni a Földre, ha bukunk akkor együtt kell felállni. Ha mindketten dolgozunk nagy baj nem lehet, de ha felhagyunk a munkával akkor annak nem egyénileg, hanem párban isszuk meg a levét.

Nem lesz jobb nem lesz rosszabb,
Nem lesz rövidebb nem lesz hosszabb.
Az út amit meg kell tenned.
Ha belekezdtél hát meg kell enned,
Mindent amit magadnak főztél,
Vesztes vagy hiába győztél.

Pillanatnyilag úgy tűnik nem lesz jobb... nem javít a helyzeten egy drága tánccipő vagy tábor. Pénzzel nem lehet akaratot vagy kitartást venni és értelmet sem, hogy a szavak eljussanak az emberek tudatáig, hogy ha valami egy kicsit is fontos nekik ne adják fel az első lábfájásnál, vagy kudarcnál. Mindenki választott egy utat és senkinek sem könnyű rajtamaradni, de ha félúton térsz le azért mert a gyengeséged legyőzi az akaratodat, akkor nem vagy más, mint egy vesztes, akinek soha semmiért sem kellett még küzdenie.

Léghajó

Viszi a szél a léghajót,

közel az égbolt, s a csillagok,
Vezet a Nap és hív a Hold
Én meg csak nézem, hogy tűnik el minden
Mi valaha lényeges volt.
Ha nem akarod, hát nem hiszed,
De veled is elszállt egy léghajó…
Valahová majd elrepülsz,
Talán egy szép nap de lehet, hogy holnap
a távolság kékjébe tűnsz.
Felfelé csak úgy visz út,
Ha kidobni nem félsz mindazt a súlyt,
Mi összegyűlt az évek során
Lehúz egy álom, hát sosem ébredsz fel talán.
Viszi a szél a léghajót,
A földön csak az jár, ki túl nehéz
Nevet a Nap és sír a Hold
S én szédülve nézem, hogy múlik el minden,
Mi valaha végleges volt.
Viszi a szél a léghajót
Közel az égbolt s a csillagok
Kerek a Nap és ív a Hold,
S én meg csak nézem,
hogy tűnik el minden,
mi valaha lényeges volt.

Minden, ami fáj... múlnia muszáj

Nézd meg, hogy rohannak el

A röpke földi évek
És ha nem figyelsz
A nagy lehetőségek!
Így hát most azonnal
Lépned kell, amíg bírsz
Mert senki nem fog helyetted
Utólag már hiába sírsz
Nem baj, ha néha félsz
Vagy mástól is segítséget remélsz
De tönkremész
Ha mindig félve élsz
Annyi mindent veszthetsz még el
Ha a bentlakó félelmekkel
Nem tudsz mit kezdeni
Hát kezdd el őket leküzdeni!
A benned élő félelem
Lehet óvó védelem
De lehet
a nagy kudarcot tápláló élelem
Csak úgy vallhatsz kudarcot
Ha nem is próbálsz tenni
Csak az nem fél semmitől
Akinek nincs mit veszteni.

Minden, ami fáj... múlnia muszáj.

A lehetetlen nem létezik

"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény, hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás, hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség.
A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik."


Vannak, akik inkább a szívükre hallgatnak és nem arra, amit mások diktálnak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel. Ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogy ha elindultál az utadon ne tántorítsanak el a kétségek és gyötrelmek, hogy jó abban hinni, hogy nincs "nem tudom", hogy nincs "úgyse sikerül" vagy "lehetetlen". Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni: A lehetetlen nem létezik.

Akkor is

Táncolni, akkor is ha nincs kivel

nevetni, akkor is ha sírni kell
várni, akkor is ha nincs már kit
hinni, akkor is ha elhagy a hit
menni, akkor is ha nincs hová
félni, akkor mikor nincs tovább
bízni, akkor is ha nincs kiben
fázni, akkor is ha nincs hideg
látni, akkor is ha sötét van
hallani, akkor is ha nem szól dal
szeretni, akkor is ha nincs miért
küzdeni, akkor is ha nincs erőd
ölelni, akkor is ha bántod őt
hívni, akkor is ha nincs vonal
törődni, akkor is ha dolgod van
törölni, akkor is ha nincs könnycsepp
mosolyogni, akkor is ha nem könnyebb
elesni, akkor is ha nincs göröngy
örülni, akkor is ha nincs öröm
bánni, akkor is ha nincs bűnöd
érezni, akkor is ha nem tűröd
látni, akkor is ha zord a táj
élni, akkor is ha néha fáj!

/saját/

Szeress úgy is ha rossz vagyok!

Szeress úgy is ha rossz vagyok, ezt majd mindig visszakapod,

Szeress úgy mint egy gyermeket, hisz az vagyok.
Szeress úgy is ha rossz vagyok, vannak őrült pillanatok,
Szeress úgy ahogy itt vagyok... Veled♥.

♥!

Ez lehetetlen. - mondta a büszkeség.
Ez kockázatos. - mondta a tapasztalat.
Ez értelmetlen. - mondta az indok.
Próbáld meg! - mondta a szív.

!

Oszd a szépséget, pazarold, szótlanul, számolatlan!
Hallgatsz, megszólít: Nézd, vagyok!
S végül mindenből Rád ragyog,
ezernyi árnyalatban.

Rengeteg szépség, csoda, öröm rejtőzik az életben. Mindenkében. Akinek a legtöbb oka van rá, hogy boldog legyen és örüljön annak, amije van, sajnos legtöbbször az a legelégedetlenebb. Sokan vannak akiknek rengeteg űr van az életében, akinek sok mindene nincs meg, hiányzik az egészség, a szeretet, a család vagy bármi más, ami nélkül én el sem tudnám képzelni az életet. Ezek az emberek boldogok, tudnak örülni a legapróbb semmiségeknek is. Mi, akik nem szenvedünk hiányt ezekben a nélkülözhetetlen dolgokban, sokat tanulhatunk tőlük.
A szépség mindenhol jelen van, ha észreveszed milyen szép az ég, milyen szépen csiripelnek a madarak, milyen szépen esik az eső... természetesen két oldala van mindennek, jó és rossz. Az emberek mindig panaszkodnak valamire, túl meleg van vagy túl hideg, sok a munka, nincs munka, fáj a fejem, lusta a gyerek... panaszkodni mindig lehet, ahogy örülni is, szerintem mindenkinek a saját kezében van a választás lehetősége, hogy eldöntse, melyik életszemléletet szeretné átültetni a gyakorlatba.
Én hiszek abban, hogy ha pozitívan gondolok másokra, magamra és a világra - ami olykor meglehetősen nehéz - pozitív visszajelzéseket fogok kapni. Hozzáállás kérdése minden. Az élet mindig visszamosolyog, előbb vagy utóbb. A szépséget amit észreveszel mindig visszakapod és a munkádnak, amit elvégzel idővel eredménye lesz. Hiszek benne, hogy ha így élek, nem csak túlélem a napokat, hanem minden percet kihasználok arra, amiért itt vagyok, azért, hogy éljek. Ha így élek nem fogok bánni semmit, mert nincs olyan dolog amit most nagyon meg szeretnék tenni, de nem teszem, mert ilyen és olyan kifogásaim vannak.

"előtted állva a színpadon"

Emlékszem még, nem volt túl rég, különös álmokat szőttem én.
Hogy egy nap majd, Neked adom, előtted állva a színpadon.
Azóta is csak jönnek mennek az évek,
és én még mindig ugyanúgy állok a színpadon,
és ugyanúgy velem vannak a hangok is meg a fények,
és már az sem fáj, ami akkor még
fájt nekem nagyon...

Hello... "barátom"!

"Amíg létezik posta, és nem szakad meg a telefonos összeköttetés, amíg van mondandónk,
illetve örömünk és bánatunk, amit megoszthatunk egymással, barátok leszünk."

Amíg egyedül vagy a kínjaiddal, amíg valaki gyorsan kell, aki megvigasztal és eltereli a figyelmed, a magányodról vagy a nehéz családi háttérről, addig bizony nagyon könnyen kinevezel magad mellé egy aktuális barátot, aztán együtt vagy egyedül, de megoldódnak a problémák és találsz valakit, aki praktikusabb mert a közeledben tud lenni mindig és tényleg bármikor segíteni nem csak a nagy szájával. Ilyenkorra már rég el van felejtve, hogy valamikor talán még csak egy valaki volt, aki megértett, de legalábbis jó volt vele megosztani a gondolatokat. Kit érdekel, ha az a másik most éppen számít rád, várja, hogy megkérdezd él e még? Téged biztos, hogy nem. És akkor mi voltunk a világi nagy barátok, akik éveken keresztül nem tudtak egymásról semmit. Fogjuk 120 km-re, arra hogy véletlenül nem vagyok fent az msn listádon, nem jelenek meg facebookon sem és a számom is kitörlődött a telefonodból. Vagy nézzük a tényeket. Haragszol. Valamiért, amit sose mondtál el, utálsz, de ami még ennél is rosszabbul esne az hogy egyszerűen csak teszel rá mi van velem. Egyszer majd biztos elmondod. . .

Hello, hello Barátom,

Hol voltál, mond ilyen soká?
Az idő úgy elszállt,
Mint egy könnyű nyári éj
Oda lett minden
Úgy elfújta a szél.
Hello, hello Barátom
Meséld el mi történt veled
Felégettél minden hidat
Melyen visszatérhetnél
A folyó úgy szaladna veled,
De leszállt már az éj.
Ne kérdezd tőlem, mert nem tudom,
Mit látok most az arcodon
Ne várjál tőlem, most semmi mást,
Csak semmitmondó kifogást.